vissza


Torockó

Az egykor mozgalmas életű bányaváros a bányászat megszűnésével csendes faluvá változott, így a hajdani gazdagság és hírnév már csak az emberek emlékezetében él. A szép fehér falú házak becsukott zsalugáterei mintha sértődöttséget őriznének. Csipkerózsika-álmából a 20. század utolsó éveiben mégis ébredezni kezdett: fejlődésének útja a faluturizmus irányába vezet.

A falu története kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a Krisztus utáni második században a Székelykőn római őrszolgálat működött, a hegygerincen Antoninus Pius és Maximus Thrax császárok idejéből származó pénzérméket találtak. Később a völgyet szláv telepesek lakták, jelenlétük bizonyítékát a helynevekben is megtaláljuk (pl. Toroszko, troszk=vaskő, vassalak).

A honfoglaló magyarok a tordai várispánság szervezésének idején telepedtek le a Torockói-medencében és az Aranyos mentén. A mongol-tatár invázió után 1264-1271 között V. István, Erdély hercege és későbbi magyar király a kézdi székelyek egy csoportját az Aranyos és Maros közti elnéptelenedett területre költöztette. Később Thoroczkay Ehellős alvajda átengedte nekik a Kőn (Székelykő) épült Torockó várat. 1289-ben IV. László magyar király végleg a székelyeknek adományozta az Aranyos és Maros közti területet, annak minden jövedelmével együtt. 1290-ben III. András király engedélyével románok települtek be a torockói völgybe. Részükre a földesúr Bedellő és Gyertyános falvakat jelölte ki.

A 14 sz. elején az Aranyos völgyébe és Torockóra telepített német bányászok meghonosították a vízi erővel működő vasverőket (hámorokat). A település lakói János Zsigmond uralkodása idején áttértek az unitárius hitre. Kiváló iskolájuk volt, amely fénykorát 1812-1844 között érte el, ekkor itt tanult Brassai Sámuel, Kriza János és Gheorghe Bariţiu. A vaskitermelés Torockón 1881-ig működött. A kitermelés megszűnte után az egykori város lakossága apadni kezdett.

Torockó legjelentősebb látnivalói közé tartozik Torockó főterén, a Piactéren található unitárius erődtemplom és iskola. Sajnos a tér jellegét tönkretették az ortodox templom és a tömbház felépítésével. Az unitárius templom kulcsát a parókiáról elkérve érdemes megnézni a templomkertben felállított emlékművet és kopjafát, illetve a templom belsejében levő varrottasokat. A tér északi részén találhatjuk Torockó egyik legjellegzetesebb látnivalóját, a vajort (nevét a német Weiher=tavacska szóból kapta) azaz a vályút, itatót és azok alján levő vízmedencét. Vize egy 400 éves vezetéken érkezik a Tilalmas oldalából. Állatitatásra és mosásra, tisztálásra használják. A forrás vize kiváló, meg is kóstolhatjuk. A Felső Piactéren megtekinthető a Kriza János Művelődési Ház, amelyet a tűzvész után kimondottan erre a célra építettek. Ugyancsak a Piactér északi oldalán láthatjuk az unitárius lelkészi lakást. 1876-ban itt szállt meg Jókai Mór, ezt ma emléktábla jelzi.

A helység egyik legfontosabb látnivalója a Néprajzi Múzeum, ahol a vasművesség tárgyai mellett a festett bútorok és a torockói népviseletek is megcsodálhatóak. Érdemes felkeresnünk Nagy Ida néni népviseleti magángyűjteményét is.

A község műemlék jellege, különös hangulata annak köszönhető, hogy az 1870-es tűzvész után épült házak nagy része változtatások nélkül fennmaradt. A Piactérre néző házak Torockó ismertető jeleivé váltak, amelyeket minden erre járó vendég megcsodál és lefényképez. A házak méreteiből, anyagából a hajdani építtetők foglalkozására, vagyoni, társadalmi helyzetére következtethetünk. A Piactér nyugati oldalán építkeztek a legtehetősebbek, a verősgazdák (vasfeldolgozó műhelyek, kohók tulajdonosai) és a vasváltók (nyersvassal és vaseszközökkel kereskedő torockói lakosok). A Tilalmas oldalába nyúló utcák zömében a hajdani bányászok laktak. Az Alsó utcában, Borrév felé laktak a kovácsok, itt voltak hajdan a fegyverkészítő, vasmegmunkáló mesterek műhelyei. A Szentgyörgy felé futó utcákat inkább földműveléssel foglalkozó családok lakták. Ha lehetőségünk van rá, érdemes bekérezkednünk néhány ház udvarára, belsejébe, sőt pincéjébe is. Torockó legrégebbi, 1668-ból származó háza a 260. szám alatt található. Ezt az enyészettől a Transylvania Trust Alapítvány, Furu Árpád mérnök vezetésével mentette meg. A 288 és 289-es házszámok közt érdemes bemennünk a Sikátorba, amely kővel kirakott és szűk átjáróként a nyugat-európai városok hangulatát idézi. A Kis Szurdikban található a kolozsvári Brassais Véndiák Alapítvány Ifjúsági Szabadidő központja, amely 45 fő számára tud szállást nyújtani: innen indult a torockói faluturizmus megszervezése.

A vízimalomhoz is érdemes ellátogatni, mely a 48-as házszám alatt tekinthető meg, Both Miklós asztalosmester portáján. Ez a Kárpát-medence legkorábbi felül csapos patakmalma és az egyetlen a száz évvel ezelőtt még működő öt vízimalom közül.

Térkép, amelyen megtalálhatja a torockói látnivalókat.