vissza


A Várrom

Orbán Balázs rajza a torockószentgyörgyi vár alaprajzáról (1868)

"E fényes, büszke várnak most csak romját leled
Lakói merre vannak, hiába kérdezed."
(Gyulai Pál: Az óriásleányka)

Torockószentgyörgy határában, a falutól mindössze két kilométerre találhatók Erdély egyik legimpozánsabb középkori várának romjai. Meredek sziklafalakkal emelkedik a Havas-patak völgye fölé. A völgy lapályáról a 200 méteres szintkülönbség a sziklafalak meredeksége, de komorsága miatt sokkal többnek látszik, a vár megközelíthetetlennek tűnik. Ez a látszólagos megközelíthetetlenség, a vár fokáról a falura nyíló kilátás késztette a népi hiedelmet arra, hogy a várat óriások építményének tekintse, ahonnan a falu lakói játékszereknek tűnnek. Ez a monda ihlette Gyulai Pált Az óriásleányka című elbeszélő költeményének megírására.

A vár az Ákos nemzetséghez tartozó Thoroczkay család történetével fonódik össze. Az Árpádházi királyok idejében a Székelykő gerincén egy királyi vár állt, melynek nyomait ma is fellelhetjük. A királyi várrendszer felbomlása után (az 1240-es években) a vár az Ákos nemzetség kezébe jutott, majd a székelyek betelepítése és Aranyosszék létrejötte után Thoroczkay Ehellös átadja a királyi várat a székelyeknek. Ekkor valószínűleg már állt a torockószentgyörgyi vár, amely menedéket biztosított a várúrnak. Mai tudomásunk szerint ennek építése a 13. század második felére tehető.

A vár leírása Orbán Balázs tollából ismeretes. Szerencse, hogy Orbán Balázs a vár 1868-i állapotáról térképet is közöl. Orbán Balázs a vár építésében három korszakot különít el:

1. A vár legrégebbi része a 14. századból származik: az északi bástya, a 7 m magas és 2,30 m vastag nyugati fal és keleti négyszögletes bástya, amiből napjainkra csak egy kis szöglet maradt fenn. Ennek a résznek az építtetője minden bizonnyal I. Thoroczkay Ehellös volt.

2. A vár déli része a 15. századból való nagyobb helyiségekkel, lovagteremmel, erkéllyel, nagyobb ablakokkal. A belső udvarokkal az akkori viszonyok szerint szinte fényűző kényelmet biztosított lakóinak.

3. Az 1514-es parasztfelkeléskor a vár a Thoroczkay család birtokát képezte. A parasztlázadás során a várat feldúlták. 1516-ban Thoroczkay Ferenc új adománylevelet kért birtokaira arra hivatkozva, hogy oklevelei elégtek. Ez az a bizonyos adománylevél volt, amelyben Torockó bányaváros lakossága és a bányák is benne foglaltattak, és ami miatt Torockó város lakói a Thoroczkay családdal 300 éven át perlekedtek: az adománylevél ugyanis szolgasorsba taszította őket. Ezt követően a várúr a nyugati oldalon a várat megerősítő falakat építtetett. A Thoroczkay család a Rákóczi-féle felkelést is támogatta. Ezért viszályba került az osztrákokkal, akik megtorlásul 1704-ben lövették, majd felrobbantották a várat. Ezt a pusztítást a család már nem hozatta helyre, leköltöztek a faluba udvarházakba.

A torockószentgyörgyi vár a 18. századra elveszítette addigi őrző-védő szerepét, az ott élő emberek történelmének sziklára emelt tanúja csupán. Mára pedig turisztikai látványossággá változott, érdemes felkeresni, megcsodálni, erőnkhöz mérten óvni, védeni a magyarság ezen jelentős emlékét.

Megközelítés